Ahhoz, hogy valóban szépek legyenek a leandereink számos dolgot figyelembe kell vennünk, mert bár sokan a világ legegyszerűbb dolgának tartják a leanderek gondozását, azért ez egyáltalán nem igaz a mi, számukra természetellenes éghajlati viszonyaink mellett.

CSEREPEK:

műanyagcserepek  nagyon praktikusak, lehet kapni olcsóbb egyszerűket, vagy dekoratív drágákat, amik megszólalásig hasonlíthatnak szép agyagcserepekre.
Ezek a cserepek általában nem törnek, nem szívják el a növényektől a nedvességet, lehet alájuk tálkát tenni tartalék víznek.
Hátrányuk csak az, hogy könnyűek, ezért borulósak, megoldásként sokan a cserép aljába és a földlabda tetejére is kavicsokat, köveket raknak. Másik megoldás lehet, hogy félig vagy egészen behelyezzük őket a földbe, ezzel egyrészt sokkal kevesebbet kell locsolni, mert nem süti a nap a növény gyökérzetét, másrészt a felborulás esélyét is szinte minimálisra csökkenthetjük.
fadézsa nagyon kedvelt a leander tartók körében, jól mutat, elég súlyos, ezért stabil. Mert lábakon áll a széliránytól függően azért előfordulhat borulás, de a dézsa majdnem biztos, hogy nem törik el. Lehetőleg ne vegyünk olyan dézsát, aminek az alsó az átmérője sokkal kisebb, mint a felső.
A nagyobb dézsák szállítása súlyuk miatt elég fárasztó. Alátétet nem használhatunk, tehát nincs víztartalék, a réseken kifolyhat a víz, nagyobb a párolgás és a fa elszívása, az átültetésnél pedig  nagyon megszenvedünk vele. Ezeket a negatívumokat csökkenthetjük azzal, hogy fóliát rakunk a fadézsába ültetés előtt, így nem korhad a fa és jobban tartja a nedvességet. Lyukat vághatunk a fólia alján.
agyagcserép nagyon dekoratív, de nem igazán praktikus, elsősorban azért, mert törékeny és nincs olyan leander, ami ne borulna fel néhanapján. Bár ha különleges, köpcös formájút veszünk, aminek az átmérője szélesebb, mint a magassága, akkor talán…, de azért nem árt kikötni a növényt.
Nem igazán jó a vízgazdálkodása sem, mert a cserép elszívja a vizet a növénytől és a tűző napon hamar kiszárad. Persze több locsolással megoldható a probléma. Azt is lehet, hogy  műanyag cserépben helyezzük be a leandert az agyagcserépbe esztétikai okból, alkalomadtán kiemelve cipelni is könnyebb lesz.
kerámiacserepek  nem igazán leandereknek valók, mert nagyon drágák és törékenyek, sima faluk miatt nem tapadnak a gyökerek, ezért a szél kifordíthatja a növényt. Inkább csak azoknak ajánlhatók, akik szélmentes helyen vagy kikötve tudják tartani a leandereiket.  Jól tartják ugyan a nedvességet, de alátétet esztétikai okból nem nagyon tehetünk alájuk, bár a kerámiacserepek alja amúgy is általában lyukatlan. Hátrányuk még, hogy nagyon nehezek, általában nincs jól megfogható fülük, tehát igazán csak kisebb növényeknek valók. De természetesen kombinálhatjuk a praktikumot az esztétikummal úgy, hogy a műanyag cserépben lévő leandereket betesszük a kerámia cserépbe, bár a nagyobb cserépbe történő átültetés mindig problémát okoz. Ilyenkor  folyamodhatunk a gyökérmetszéshez.

TAVASZI ÉS NYÁRI ÁTÜLTETÉS:

Kezdjük azzal, hogy tavasszal vagy nyáron megvettük az első leanderünket és feltehetően szükséges, hogy otthon átültessük. Szerencsénkre a leanderek bármikor átültethetők, de a tavaszi átültetés a leggyakoribb. Ilyenkor keverhetünk az általános, vagy B típusú virágföldhöz kevés szárított szarvasmarhatrágyát, leérett és pihentetett gombatrágyát és (vagy) Osmocotét (részletesen a tápszereknél), ami pontosan a hat  hónapos vegetációs időszakra elegendő tápanyagot enged ki fokozatosan a földbe. Ilyenkor ültessük először tápszeres földbe az előző évi hajtásokból fejlődött növénykéinket is.
Hogy milyen az ideális méretű cserép, azt nehéz lenne meghatározni, persze általános szabály az átültetéseknél, hogy egy mérettel nagyobb legyen az előzőnél, de a  leandereknek nem árt, ha a szükségesnél valamivel nagyobb cserépbe rakjuk őket. Lehet, hogy kicsit több energiát kell ilyenkor fordítania a gyökérnövesztésre, ami befolyásolhatja a virágzás mennyiségét az első nyáron, viszont így nem kell évente átültetni.
Akkor térjünk is rá a komolyabb feladatra, a már otthonunkban nagyra nőtt leandereink főként tavaszi átültetésére. A kicsikkel nincs nagy gond, egy vagy két mérettel nagyobb cserép, ilyenkor még nem szoktunk gyökérmetszést végezni, csak ha nagyon sok felesleges, földnélküli gyökér  van a cserépben.
De most tételezzünk fel egy olyan leandert, ami több éve nem volt átültetve és már  nem akarjuk még nagyobb cserépbe ültetni. Fontos, hogy az ilyen növényt egy kicsit szárítsuk ki, mert akkor könnyebb a művelet. Fektessük le és megemelve húzzuk le a cserepet a földlabdáról.
Ez műanyag vagy kerámia cserépnél nem nehéz általában, agyagcserépnél már nehezebb, de fadézsánál maga a küzdelem. Ilyenkor akár néhány napos kiszárítás is ajánlatos és akkor is csak segédeszközzel, mondjuk kalapács vagy balta fokával tudjuk óvatosan leverni a dézsát, mert a gyökerek hozzánőnek a fához.
Ha ezen a kiszedésen túl vagyunk, akkor a nagyon vastag és földnélküli gyökérzetből fűrésszel, ásóval, nagyobb késsel akár 5 - 10 centit is levághatunk a gyökérzet aljából, az oldalából, és a tetejéből is.

A lényeg az, hogy azért maradjon valamennyi föld nélküli gyökérzet, amit egy kicsit meglazítunk és majd kényelmesen belenő az új földbe. Az  összekevert, előkészített földet elterítjük a cserép alján, ráállítjuk a növényt  és további földdel feltöltjük az oldalakat.

Valami hosszú, keskeny szerszámmal, akár egy vastagabb egyenes ággal, vagy léccel tömörítjük az oldalakon a földet, a művelet vége felé óvatosan locsolgatjuk, ami szintén tömörít.
És természetesen végül a tetejére is jusson bőven friss földből és locsoljuk meg az egészet. Így nyílván annyi új földet kaphat, amennyi gyökérzetet levágtunk, de ha nagyobb cserépbe tesszük, akkor a több friss föld több évre elegendő. Egyszer azonban mindenképpen elérjük a felső határt, és akkor úgy kétévenként csak ez a gyökérlevágós módszer alkalmazható. Ha már a legnagyobb méretű cserépnél tartunk, akkor lehetséges az átültetés helyett a megfelelő  szintű folyamatos tápanyag-utánpótlásról gondoskodni.
De azt is megtehetjük, mert a leanderek sok mindent kibírnak, hogy a nagyon nagy gyökérzettel és a több, vagy a nagyon elágazó tővel rendelkező növényeket kettő vagy akár több részre fűrészeljük és így kisebb cserepekbe ültetve még szaporíthatjuk is őket.

Átültetés helyett akár a kerti földbe is kiültethetők tavasszal a leanderek, nem látja kárát a növény, sőt, aki kipróbálta, az nagyon dicséri.
Megássuk a megfelelő gödröt, az aljára friss, a fentiek szerint előkészített ültető földet terítünk, majd az oldalakat is feltöltjük, itt is jusson a tetejére is bőven föld, amit alaposan tapossunk meg tömörítés céljából, nehogy az első szél kifordítsa a növényünket. Így nyílván még kevesebbet kell locsolni.
Egyetlen hátránya, hogy a teleltetőbe vitelnél egy kissé macerás a kiásás, de egy vödörben, vagy akár egy nylonzacskóban is átteleltethetők.

ŐSZI ÁTÜLTETÉS:

A nyáron cserepüket kinőtt kisebb leandereket célszerű szeptember táján átültetni, mert bármennyire pihentetésben vannak télen, azért a gyökerük növöget. Tavasszal legalább kevesebb energiát kell fordítaniuk gyökérnövesztésre, valamint a téli vízgazdálkodásuk is sokkal jobb. Az őszi átültetésnél azonban ne tegyünk a földjéhez Osmocotét, majd tavasszal szórhatunk a föld tetejére.
Ősszel ne végezzünk semmiképpen gyökérmetszést, mert már nincs idő regenerálódniuk.

ELHELYEZÉS:

Egy déli fekvésű, fák árnyékától mentes terasz nagyszerű hely a leandereknek.

Kertben elhelyezésnél is lehetőleg védettebb sarkot válasszunk nekik, ahol kicsit megreked a meleg.

Nagyon hasznos a leandereket napsütötte meleg fal elé helyezni, mert a visszaáramló meleg és fény is segíti fejődésüket.

Adott esetben a kíváncsi tekintetek elől is jól védhetnek a leander bokrok utcára néző kicsiny teraszokon, erkélyeken.

Kiültethetjük leanderünket a földbe szabadon, vagy akár cserepestül.

Jó eresz alá tenni a cserepeket, mert akkor az eső nem tesz kárt a virágaikban, mert sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Bizony sokan igyekszünk őket fedél alá menekíteni ilyenkor, de egy könnyű nyári zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira. Talán a leanderek elhelyezésének legoptimálisabb helye egy üvegtetővel fedett hatalmas, levegős terasz, legalábbis én ilyenről álmodozom.
De a nagy melegnek, az eresz alatti esőtlenségnek és a légmozgás hiányának nagy hátránya a porosodáson túl, hogy ilyen körülmények között telepednek meg legszívesebben az atkák és az üvegházi molytetvek. Mindkettő elég veszélyes ellenség, de róluk majd később írunk.

ODAFIGYELÉS:
A bevezetőben említettem azt, hogy mennyire fontos lehet a mindennapi odafigyelés, ezt most bővebben kifejtem. Szánjunk néhány percet naponta arra, hogy alaposabban szemügyre vesszük a növényeinket, mert például meglátva az éppen letelepedni vágyó levéltetűt azonnal likvidálhatjuk. Az avatott szem ilyenkor könnyen észreveszi az atkák első jeleit, amikor még manuálisan is elbánhatunk velük. De még egy éppen az ágcsúcson megtelepedő pókocska is komolyan károsíthatja a növényünket, mert ha nem tud kifejlődni az összefonástól a bimbó, akkor a virágzást követő hajtások sem tudnak kifejlődni és máris korcsosul az ág.
A hervadt virágokat, sárguló leveleket szedjük le esztétikai okból, de ügyeljünk arra, hogy a lehető legkisebb sebet ejtsünk a növényen.

LOCSOLÁS:

A locsolás mennyisége, gyakorisága leginkább az időjárástól függ, majd a növény és a cserép nagyságától, valamint a gyökérzet állapotától. A tavaszi és az őszi időszakban kisebb a párolgás, ilyenkor persze igény szerint ritkábban, de a nagy nyári kánikulában akár naponta  többször is szükséges lehet az öntözés.
A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után.
A kert földjébe akár cserépben, akár cserép nélkül kiültetett leandereknek természetesen kevesebb vizet kell adnunk.
Legpraktikusabbnak az esti nagy locsolás látszik, akkor a növény reggelig alaposan megszívja magát és jobban állja a napsugarakat, de azért még reggel is töltsük fel a tálkájukat vízzel. Egy megfelelő nagyságú cseréppel és tálkával rendelkező leander így kibírja a legnagyobb hőséget is, bár olyan helyen, ahol megreked a hőség, bizony hiába tocsog a lábuk vízben, gyakran lekókadnak, de ez ellen nem tudunk tenni, árnyékolni nem célszerű, mert nagyon fontos számukra a napfény.
Tavasszal és ősszel inkább reggel locsoljunk, gyakoriság szempontjából számításba véve a hőmérsékletet.
Szakemberek azt ajánlják, hogy mindig állott vízzel locsoljunk, általában a hideg vízzel indokolják a levelek sárgulását. Keveseknél oldható meg, de a legnagyobb forróságban felmelegedett gyökereknél tényleg óvakodjunk a hideg víztől, legyen a kannában tartalék, ha gyorssegély kell. Este, reggel már jöhet a víz a csapból.
Jó, ha saját kutunk van, mint általában minden növénynek, a leandernek is nagyon jót tesz a kútvíz, szinte már-már olyan nekik, mint valami tápszer. A legszárazabb vidékeken is azért képesek megélni és szépségesek, mert a föld mélyéig lenyúló gyökereik megtalálják az összegyűlt csapadékvizet.

TÁPSZEREZÉS:

A rendszeres tápszerezés fontos része a leanderek megfelelő gondozásának, mivel szegények cserépbe kényszerítve csak az általunk számukra juttatott tápanyagokat tudják felhasználni. A leandernél, mint virágáért tartott növénynél a tápszerek kálium tartalma a legfontosabb, tehát a tápszeren megadott három betű (nitrogén (N), foszfor (P), kálium (K) utáni szám közül a harmadik legyen lehetőleg a legmagasabb. 

Osmocote: Már az ültetésnél ejtettünk szót róla, ez egy, az ültetésnél a földhöz adott tápszer, ami olyan műgyanta burokban van, ami fokozatosan bomlik le a nedvesség hatására és engedi ki a tápanyagot magából. Leanderekhez 6 hónap alatt lebomlókat érdemes vásárolni és tavasszal adagolni. Legjobb az átültetésnél a földbe keverni, de ha nem akarunk átültetni, akkor vagy szórjuk a leander földjének a tetejére és terítsünk rá egy vastagabb réteg földet, vagy vájjunk néhány lyukat és szórjuk azokba, majd fedjük be földdel.  Bár nagyon kényelmes módja a tápszerezésnek, de sajnos nagyon drága, nem mindenki engedheti meg magának. Tény az, hogy akik használják, azoknak kiemelkedően szépek és gazdagon virágzóak a leandereik. De az Osmocote mellé ők is használnak + tápszereket, tehát önmagában talán nem érhető el vele különösebb eredmény.

Substral: Lehet folyékony(4, 5, 6) és por (20, 20, 20)halmazállatú tápanyagot venni belőle, leanderhez a "balkon és virágzó növényekhez" ajánlott poralakút szoktuk leginkább használni. Ez sem olcsó, de nagyon jó. Van a Substralnak vastartalmú tápszere is, néha szükségünk lehet rá, ha a leveleink nagyon sárgák, akkor vsz. vashiányban szenvednek.

Vitaflóra virágzásindító: (6.5, 6.5, 11.5) Folyékony halmazállapotban vásárolhatjuk, sokaknak bevált tápszer, mivel a leander folyamatosan virágzik, hát egész idényen használható.

Wuxal: (8, 8, 6)Sokan használják és szeretik, permetezni is érdemes vele a leveleket, sőt, van aki azt mondja, hogy kinőhetnek a pemetezéstől a hiányzó levelek, tehát felkopaszodott szárnak jót tesz. A nagy virázáshoz nem annyira jó, inkább a levélkarbantartáshoz.

Volldünger: Ezt is sokan használtuk, de rájöttünk, hogy nem szerencsés, mert nagyon nagy a nitrogén tartalma és ettől főleg a levelek nőttek. De úgy tűnik, több kiszerelésben árulják, és a 2kg - os Volldünger Linzre a következő számok vannak megadva: 14, 7, 21, ami bizony nagyon jól hangzik!!!

Ferticare: (14, 11, 25) Ez is vízben oldódó tápsó. Még kevesen ismerik, de aki igen, az nagyon dícséri. Egy Growhow nevű finn cég terméke.

Tápszerezni akkor kezdjünk, miután alaposan feltöltődött nedvességgel a növény, kihordás után úgy kb. egy héttel. Augusztus végén meg fejezzük be, mert különben nem tudnak az új levelek megerősödni a fagyok beállta előtt és már  kisebb fagynál is kárt szenvedhetnek.

LEVÉLSÁRGULÁS:

A gondozással kapcsolatban leginkább a levelek sárgulása miatt aggódnak sokan, szerintem mindenki, természetesen mi is, mert senki nem kerülheti el időnként ezt a folyamatot. A fórumon tartott közvéleménykutatás alapján a következő lehetséges okok merültek fel:

--- természetes folyamat, ami általában nyár közepe táján szokott felerősödni. Nyílván az első nagy virágzás kiveszi a növény energiáit némiképp, meg aztán mint tudjuk, az örökzöldek sem igazán örökzöldek, a leanderlevelek sem élhetnek örökké. Olvastunk olyan szakvéleményt, miszerint egy leanderlevél két évet él, de úgy gondoljuk, hogy ez a mi folyamatos gondoskodásunk (vagy esetleg gondatlanságunk) miatt nem feltétlen van így, illetve hát a leanderek különbözősége miatt ez az időintervallum változó.

--- főként hosszan tartó esőzések után esetleg a folyamatosan vízben álló és nem párologtató növények így jelzik, hogy valami nem stimmel, inkább napozni szeretnének. A másik probléma, hogy esőzések alatt lankad a figyelmünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elegendő az eső, pedig ez ritkán van így, egy cserépbe nem könnyen esik bele az eső! Pláne ha valaki reggel elmegy dolgozni esőben, aztán délelőtt kisüt a nap! És talán egyetlen kiszáradás is beindíthatja azt a természetes lombhullási folyamatot.

--- a legmelegebb nyári napokon, akik nincsenek egész nap otthon, talán nem is észlelik, hogy napközben a leanderek kiszáradtak, lekonyultak, mert estére általában már kiegyenesednek, de minden ilyen kiszáradásnak áldozatul esik néhány levél.

--- aztán ott van  a gombásodás lehetősége is, erről a növényvédelem rovatban szó van. Gombásodás ellen leginkább őszel, a behordás előtt szoktunk permetezni, a nyári levélhullásnál csak nagyon tartós esőzés esetében vehetjük ezt oknak.

--- fajtafüggő is a dolog, ha egy cserépbe van ültetve kettő vagy több szín, hiába vannak ugyanabban a földben, kapnak ugyanannyi vizet és tápanyagot, egyformán süti őket a nap, az egyik mégis gyönyörű zöld, míg a másik felkopaszodik.

Szerintem ezeket az okokat nagyjából mindenki sejtette, végeredmény, hogy nekünk magunknak kell kitalálni, hogy miben nem felelünk meg a növényeink elvárásának!!! Jó tanács, hogy permezettünk gyakran wuxálos vízzel ilyenkor, különös tekintettel a szárakra, mert jó esetben a frissen elhullott levelek helyén új hajtások indulhatnak.

 EGYÉB PRAKTIKUS TANÁCSOK:

Bármilyen anyagból választunk is cserepet, arra lehetőleg mindig ügyeljünk, hogy az átmérő és magasság nagyjából hasonló legyen. A magasra törő és bokros leanderekbe belekap a szél és könnyen felborítja az aránytalanul magas, vagy jelentősen keskenyebb alsó átmérővel rendelkező cserepekbe ültetett növényeket.

Egyszer hat nagyjából egyforma leandercsemetét ültettem hat különböző cserépbe, egy műanyag lyukasba, egy műanyag lyukatlanba, egy kerámia lyukasba és egy kerámia lyukatlanba, egy agyag lyukasba és egy agyag lyukatlanba. Nyáron nem volt gond velük, mert láttam az igényeiket, de télen ugyanolyan locsolásnál mindkét agyagcserépben lévő elpusztult, tehát sokkal jobban oda kell rájuk figyelni, gyakrabban kell locsolni őket. A többi nagyjából egyformán jól működött, lyukas, lyukatlan egyaránt. Szándékosan egyformán nem kezeltem őket megfelelően, így ma csak a lyukatlan műanyag cserépben élő, olykor hosszabb ideig is eső után vízben álló példány él, korához képest meglehetősen kicsi, de él.

A nagyobb méretű növények szállításához, tologatásához ma már lehet venni gurulós szerkezeteket, alátéteket.

A közhiedelemmel ellentétben lyukatlan cserepekben is lehet leandereket tartani. Persze jobban oda kell figyelni, egy-egy nagyobb eső után ki kell önteni a vizet, mert ilyenkor beindulhat egy rothadási folyamat. Annak, hogy elpusztuljon a növény szinte nincs esélye, de levélsárgulást, majd levélhullást okozhat a gondatlanság. És ügyelni kell arra, hogy mikor kezdjük eső után újra a locsolást. Nagy előnye a módszernek, hogy a kiszáradásnak sokkal kisebb az esélye.

Ha valaki szereti a kőműves munkát, építhet a cserepek köré dekoratív és a kerttel harmonizáló kövekből egy kevés malter segítségével henger alakú formát, amit a következő években is használhat a növényekhez. Ez egy amolyan télálló, helyhez kötött „kaspó”, ami érdekes és a belehelyezett könnyű műanyag cserépben lévő növényt megvédi a felborulástól.

Nagyon szép kompozíciók jöhetnek létre, ha különböző színű leandereket ültetünk egy cserépbe, de nem csak a színharmóniára, hanem a növények habitusára is oda kell figyelni, mert ahány leander, annyiféle növekedési stílusa van.

HÁNYSZOR VIRÁGOZNAK A LEANDERBUGÁK???
 

Rendszeresen visszatérő vitatéma, holott vitának ebben az esetben helye nincs, a tények azok tények. A leanderbugák, ha nem virágozzák ki magukat eléggé ősszel, megfelelő teleltetési körülmények között tavassza újra elkezdenek virágozni, de ezek a virágzások azért nem olyan intenzívek és mutatósak, mint az új bugákon lévők. Előnyös olyan szempontból, hogy hamarabb virágzik, de hátráltatja az új bimbók megjelenését, így aztán mindenki maga döntheti el, mi a fontosabb, ha gyorsabban akar új bugákat és erőteljesebb növekedést, akkor inkább vágja le ezeket a tavalyiakat, ha viszont már úgyis elég nagy a növény, akkor ezek meghagyásával lehet némiképp csökkenteni a növekedést. Ha levágjuk, akkor viszont érdemesebb már ősszel, mert a kártevők szeretik télen az ilyen bugákat, és tavasszal inkább ebben kezdődik meg az élet, nem az új hajtásokban.

Megjegyzem még, hogy nem mindegyik leander csinálja ezt, de a hagyományos, klasszikus fajták mindenképpen, a legintenzívebben a hagyományos rózsás rózsaszín, a dupla vajszínű, a bianco rosato, a citromsárga szimpla..., dehát ezt majd látjátok magatok is, ha a nyári másodvirágzás bugáit meghagyjátok. Elkezdenek virágozni, de általában időközben már azért megjennek az új bugák is, így aztán együtt virágoznak, meglehetősen nagy virágzást produkálva.