ELŐKÉSZÜLETEK:

A sikeres leandertartás legfontosabb tényezője a megfelelő teleltetés.
Természetes élőhelyükön is hidegebb van a téli hónapokban, ezért ott is pihennek, azzal a különbséggel, hogy az ottani esetleges fagyokat a szabadban simán átvészelik, mert csak ritkán megy fagypont alá a hőmérséklet. Ezt a pár hónapos pihentetést nekünk is feltétlenül biztosítani kellene számukra akkor is, ha ez a mi éghajlatunkon meglehetősen nehézkes.

Szeptember közepe tájától a leanderek már a következő nyárra készülnek, folyamatosan növesztik ugyan a bimbókat, de azok többnyire már nem nyílnak ki ősszel. Megfelelő körülmények között azonban átvészelik a telet és tavasszal korán új virággal örvendeztetnek meg minket.
Locsolni ilyenkor már kevesebbet kell, ha néha még meleg is van, de a nappalok már rövidebbek, a nap alacsonyabban jár, ezért az árnyékok megnyúlnak, takarhatnak, és az éjszakai hőmérséklet is alacsony. Általában kétnaponta elegendő a locsolás, az is inkább reggel, éjszaka ne álljon hideg vízben a növény. Az alátétben sem kell már víznek lennie, de természetesen mindez a körülményektől is függ. Nagyon meleg helyen több locsolás kellhet, de az éjszakai hideg miatt ott se álljon vízben. Természetesen esős, nedves napokon egyáltalán ne locsoljunk, mert nincs párolgás.
A nyáron gyökereztetett kis leandereket ne tartsuk már a földön, ablakpárkányra, asztalra, vagy esetleg hungarocell táblára tegyük őket, nehogy megfázzanak.
Tápoldatozni csak szeptember elejéig javasolt, mert idő kell a leveleknek ahhoz, hogy feldolgozzák a tápanyagokat, „beérjenek”, megkeményedjenek a teleltetés előtt.
Metsszünk-e ilyenkor, vagy sem? Gyakori kérdés. Az általában elfogadott válasz rá az, hogy ha kicsi a hely, akkor lehet, károsodás nélkül átvészeli a dolgot. De ezt a metszést vagy még augusztusban tegyük meg, mert akkor van idő az új hajtások kibújására és megerősödésére, vagy a másik lehetőség közvetlenül a teleltetés előtt van, akkor már csak tavasszal hajt ki a növény, így nem károsodnak a kisebb fagyokban az új hajtások.
A fiatalító metszést inkább tavasszal végezzük el (a metszés témakörnél majd bővebben).
Ilyenkor többnyire az ágak végén ott vannak a keszekusza levirágzott bugák, ezeket vagy levágjuk, vagy nem. Tény, hogy a legtöbb leanderen meghagyott virágbuga, ha megfelelő körülmények között telel, akkor kora tavasszal virágba borul. Egy virágbuga általában két virágzásra képes, a már második alkalommal elvirágzottak elszáradnak és lehullnak, az elsővirágzásúak azonban zölden maradnak. Ezek a megmaradt bugák már nem annyira teltek, kicsit kuszábbak, hosszabb a száruk. De korán nyílnak, és sok esetben még javában nyílnak, amikor már az az évi bugák is kivirágoznak, így ilyenkor van a legnagyobb virágtömeg. Viszont felmerül az a lehetőség is, hogy ha elvirágzás után mindjárt levágjuk őket, akkor az új hajtások és az azokon lévő új bugák gyorsabban fejlődnek, ezáltal az egész növény gyorsabban nő. Tehát attól is tehetjük függővé ezt a műveletet, hogy gyorsabb, vagy lassabb általános növekedést szeretnénk.
A magtokok (hosszú, babhüvely szerű termések) természetesen az aktuális évi friss bugákon fejlődnek, amennyit meg akarunk tartani azt hagyjuk rajta (hajtatásukról majd később írunk), a felesleget azonban mindenképpen vágjuk le, mert nemcsak hogy gyengítik a növényt a magéréssel, de nagyon vonzzák a levéltetveket. Ha melegebb helyen teleltetünk, akkor az egész bugát ellephetik a narancssárga levéltetvek, ami inkább gusztustalan, mintsem nagy kárt okozna, legalábbis addig, míg nem terjed át a levélzetre.
A virágzás alatt esőtől óvott leandereinket most ősszel tehetjük szabadabb helyekre, hadd mossa le róluk a port az őszi eső. A porlemosásnál is fontosabb, hogy így a még mindig támadó atkáktól is megszabadulhatunk, mert az atkák legfőbb ellensége az eső. De ilyenkor ne hagyatkozzunk csak az esőre, ha tehetjük locsolóval is néha spriccelgessük meg őket, persze ne hidegben és ne este! Különösen figyeljünk a friss gyökereztetésekre, azok nagyon hajlamosak atkásodni, mivel kicsik, megfogjuk őket és fejjel lefelé tartva egy vödör állott vízbe mártva, ujjainkkal kicsit megmozgatva őket a víz alatt könnyen lejönnek az atkák. A pajzstetvek is hasonló módszerrel leszedhetők, igaz, akkor egy kicsit kapargatni is kell őket a levelekről. Ha nagyon sok a pajzstetű, akkor jó módszer egy kesztyű használata, a leveleket megfogjuk elég erősen a tövüknél, és végighúzzuk az ujjainkat rajtuk. A levéltetvek ha nincsenek nagyon elszaporodva, akkor egy papírzsepivel is letörölhetők, vagy ugyancsak lemoshatók.

PERMETEZÉS:
De persze a végső behordás előtt mindez nem elegendő biztosíték, olyankor mindenképpen szükségesnek látszik két általános permetezés egy-két héten belül. Ez a permetezés október közepe táján aktuális, ilyenkor egyszerre használjunk valami olyan, lehetőleg felszívódó permetanyagot, ami hatásos a levél és pajzstetvek távoltartására, erre sokak tapasztalata szerint az Actara nevű zacskós termék nagyon jó, Basudin, Chess, esetleg Bi58, és speciálisan atkaelleni szert,amiket a legtöbben használunk az Flumite, Sanmite. A Tallstar nevű szer kifejezetten teleltetés előtti permetezéshez ajánlható és minden kártevő ellen hatásos, a Nissorun atka ellen kiváló. Új termék a Zoom, nyáron nagyon hatásosnak mondható, gondolom télen is működik. A Nonit nevű tapadásgátló használata előnyös, nem csak a tapadás miatt, de némely permetezőszer fehéres nyomokat hagy a leveleken, ami nem szép látvány. Ezt a Nonit olajossága enyhíti.
Leandereinket gombabetegség is megtámadhatja főleg ősszel, hosszabb esőzések után. A leveleken foltok jelennek meg, melyek lassan az egész levelet beborítják, miután a levelek elsárgulva lehullnak. A gombásodás oka lehet a  túlzott nitrogénadagolás is. Réztartalmú gombaölőszert alkalmazzunk (Pl.Bordóilé, Buvicid, Dithane M45, stb.). Esetleg ha gombásodásra utaló jeleket nem is tapasztalunk, de nedves, párás a pincénk, akkor a megelőzés érdekében permetezzünk.
Vannak, akiknek csak kisebb, vagy kevés leanderük van és nincs permetezőkészletük,  azok vehetnek flakonban kapható permetezőszereket, de talán jobban járnak egy kis kézipermetező megvásárlásával és az ajánlott szerek használatával. Ilyen esetben azonban az ampullás szereket nem szerencsés megvásárolni, mert azok általában 6-10 literre vannak méretezve.
Permetezőszerek vásárlásánál jó esetben az eladó tanácsait is kikérhetjük.

BEHORDÁS:
 
Hogy hány foknál aktuális a bevitel, abban is megoszlanak a vélemények. „A leander -5 fokot is kibír”, mondják. Ez igaz, kibírni kibírja, de vajon miért általánosan jellemző a felkopaszodott leander? Úgy gondolom, hogy vannak többet kibíró és érzékenyebb fajták. Talán nem véletlen, hogy a déli országokban sincs olyan sokféle leander, lehet, hogy nem bírják egyes leanderek az ott is előforduló néhány mínusz fokot. Ezeket a fajtákat egyszerűen csak felkopaszodósnak hívjuk, talán pont azért, mert nekik már a -2 fok is árt. Érdekesség, nekem van egy olyan leanderem (bianco rosato, bár nem az általános fajta), amin az egyik évben nem az azon a nyáron nőtt, tehát legfrissebb levelek fagytak meg, hanem az előző éviek. Hogy ez miért következhetett be? Talán az aktuális nyáron begyűjtött napmennyiség kevesebb volta miatt? Vagy abban az évben kevesebb tápanyagot kapott a növény?
Azt is tekintetbe kell venni, hogy hol tartjuk a leanderünket, kinn a szabadban, védett teraszon vagy netán egy emeleti erkélyen, ahová a fagyok később érnek fel és a fal is melegít.  A lényeg az, hogy figyelni kell az előrejelzéseket és néhány fokos mínusznál ha szükséges, intézkedjünk. Ha még korai az időpont és nem nagy a veszély, akkor tegyük őket a lehető legközelebb a falhoz, a kicsiket belülre, a nagyobb, erősebbeket kívülre. Mérettől függően esetleg a festők által használatos könnyű fóliával be is takarhatjuk őket. A nagyon kicsiket mindenképpen már vigyük be O fok körüli hidegnél. Ha kevés és könnyen hordozható leanderünk van, azt átmeneti nagyobb éjszakai fagyveszélynél bevihetjük, majd napközben újra kitesszük. Vagy esetleg már levisszük a pinceajtóhoz és nappalra kinyitjuk, éjszakára becsukjuk.
A lényeg az, hogy ha reggel úgy megyünk ki, hogy a levelek kemények a fagytól, akkor annak valószínűleg lesz következménye, mert a levélszövet roncsolódott. Ha felengedés után márványos formákat látunk a levélen, akkor valószínű, hogy tavasszal elsárgul és lehull a levél. Talán a bianco rosatók, a dupla lazac, a szimpla fehérek és a sárgák a legérzékenyebbek.
Az is igaz, hogy a kártevők elpusztítására jól jöhet a fagy, de lehetőleg ne erre a fagyra bízzuk ezt a munkát, hanem a permetezésünkre.
Végeredményben ez csak egy kis figyelemfelkeltés, van, aki a nyári virágáradatot annak tulajdonítja, hogy jót tett a növénynek a – 5 fok, csak hát ahol – 5 fok van ígérve, abból könnyen lehet – 7 is, ami már biztos nem tesz jót. A „jobb félni, mint megijedni” elv talán célszerűbb. Azt se felejtsük el, hogy az időjárásjelentésekben elmondott hőmérséklet általában 2 méter magasra értendő, lejjebb hidegebb van!
Behordás előtt célszerű egy kicsit kiszárítani a növényeket, nem csak azért, mert  a szárazabb gyökérlabda könnyebb. Soha ne vigyünk a pincébe esőáztatta leandereket,  legyen a növényünk száraz alul-felül, tiszta, por és kártevőmentes.
Természetesen jobb, ha kényelmesen, levegősen helyezzük el a leandereinket, de azt is kibírják, ha hely hiányában összekötjük az ágakat és szorosan egymás mellé kerülnek, csak így a gombásodás veszélye nagyobb.

TAVASZI KITELEPÍTÉS:

A fagyok elmúltával – általában március végén, április elején – megkezdődhet a növényeink kitelepítése a szabadba. Javasolható, hogy először a ház, az erkély védettségébe, a fal tövébe tegyük őket és csak később, amint megszokták a kinti klímát és elmúlt a késő tavaszi fagyveszély is, akkor kerüljenek a végleges helyükre.
Nem mindegy azonban, hogy milyen teleltető helyről hozzuk ki a leandereinket.
Hideg, sötét helyről kihozásnál csak arra ajánlatos ügyelnünk, hogy lehetőleg ne napsütéses időben tegyük ki őket, de a hideg nem lesz újdonság számukra, és nincsenek veszélyeztetett friss hajtások. A még alvó növénynek kevésbé árt a fagy, de azért legyünk ilyenkor is óvatosak.
Nagyobb veszélyben vannak a melegebb helyen már hajtásnak indult leandereink, egyrészt a hidegebb körülmények, főleg éjszaka, sokkolhatják őket, tehát ebben az esetben ne siessünk nagyon a kihordással, bár ezt nehéz megállni éppen azért, mert a beinduló hajtásokat szeretnénk mihamarabb szabad levegőn tudni. Pedig ezek a friss hajtások nagy veszélynek vannak kitéve, hiszen a legkisebb éjszakai fagy is komoly kárt tehet bennük, elfagyásuk esetén az egész növény korcsosulhat. A másik nagy veszélyforrás a napégés, ezért a kitelepítést követően 2-3 hétig, amennyiben közvetlen déli napfényt kapnak, érdemes hálót szerelni föléjük, de lehet őket úgy elhelyezni, hogy csak délelőtti, vagy délutáni napot kapjanak, igaz, olyan részeken hidegebb van.
Kitelepítésnél, ami feltehetően egy enyhébb hőmérsékletű időszakban történik, alaposan locsoljuk meg a leanderünket, hogy az ínséges időszak után végre megteljen mindenhol vízzel, de a továbbiakban az öntözővíz minimális legyen, ne álljon hideg vízben a növény.
A tápoldatozás mennyiségét alacsony szinten kell tartani az első hajtások megjelenéséig, mert amíg nincsenek új hajtások, addig a növény nem tudja felhasználni a nitrogént és ez káros következményeket okozhat. Az átültetéseket azonban ilyenkor érdemes megejteni, a friss földben lévő tápanyagokkal is elősegítjuk a mihamarabbi beindulást.                                 Ha alapos szemrevételezés után úgy ítéljük meg, hogy élő kártevők lehetnek a növényen, akkor permetezzünk valami felszívódó anyaggal (Talstar), de várjunk ezzel egy, két hetet, amíg a kártevők is ébredezni kezdenek, mert az alvó rovarok nem szívogatnak, tehát nem is tudunk nekik ártani.
Fagyveszély esetén az őszi lehetőségek szerint próbáljunk meg védekezni.

PRAKTIKUS TELELTETÉSI TAPASZTALATOK:

Arra nagyon figyeljünk ha több leanderünk van, hogy ilyenkor egyszeri locsolás kihagyása is végzetes lehet, pedig könnyen előfordul, hogy valamelyiket véletlenül kihagyjuk a sorból.
A melegen lévő leanderek fejlődésének visszaszorítását azzal is elősegíthetjük, ha kevesebb vizet kapnak, de ilyenkor nagyon kell rájuk figyelni.
Az agyag cserépben és fadézsában lévők sokkal több locsolást igényelnek télen is, mint a műanyagcserében lévők.Ha minden elővigyázatosságunk ellenére is előfordul, hogy tavasszal zörgőslevelű leandert viszünk fel, akkor se essünk kétségbe, locsoljuk őket nagyon gyakran és az esetetek 90 százalékában pár hét alatt teljesen rendbe jönnek. Ha mégis csúnyák maradnának, akkor még mindig segíthet a metszés.

A sötétben lévő leanderek lámpával történő világítása meglehetősen felesleges műveletnek tűnik, de ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor is csak rövidhullámot kibocsátó fénycsövet érdemes használni.

A macskák nem nagyon szeretnek kimenni nagy hidegben, főleg hóban, hajlamosak dolgukat esetleg egy nagyobb cserépben elintézni, ami végzetes is lehet egy leander számára. Hogy ezt elkerüljük, egy homokkal vagy macskaalommal teli vödör, tepsi elhelyezése jól jöhet, bár kérdés, tetszik e a macskának. Kijárós macskák sajnos jobban szeretik a földet.

Ha esetleg van egy fűtetlen fóliasátrunk, akkor tavasszal betehetjük a leandereinket (főleg ha hűvös, esős az idő), így korábban örvendezhetünk virágoknak.

Amikor még bizonytalan az időjárás és a növényeinket nem merjük kitenni véglegesen, akkor, ha van rá lehetőség, meleg tavaszi napokon állítsuk őket a teleltető hely ajtajának közelébe, majd ha komolyabb fagy ígérkezik, akkor vigyük vissza őket.

Ha a teleltetőhelyen mégis látnánk tetveket, pajzstetveket, akkor az Actara nevű permetezőszert belocsolással bármikor alkalmazhatjuk

A továbbiakban a különböző teleltető helyek előnyeit és hátrányait próbálom meg összegezni:

Sötét, kb. ötfokos pince, garázs:

Tarthatjuk a növényeinket majdnem teljesen sötétben, általában nem károsodnak, esetleg a fényszegénységnek lehet tavasszal némi levélsárgulás, majd levélhullás a következménye. A tapasztalat az, hogy többnyire olyan állapotban kerülnek fel tavasszal a leanderek, ahogyan ősszel lekerültek. Az esetlegesen lehulló levelek talán nem a  sötétségnek tulajdoníthatóak, hanem inkább a fajtának, vagy az esetleges őszi fagyásnak. Ezt azért gondolom, mert ha a sötétség ártana, akkor mindegyik sárgulna, de általában csak bizonyos fajták teszik ezt.
A kb. 5 fokos helység nagy áldása, hogy a kártevők szaporodása minimális, ez különösen a pajzstetvek esetében nagyon fontos. Az atkák viszont itt is szaporodhatnak, ezért az őszi permetezés elkerülhetetlen ha minimálisan is látunk atkakártételt valamelyik növényünkön, de inkább azt javaslom, akkor is permetezzünk, ha nem látunk kártételt.
Szellőztetni javasolt gyakran, csak nyitva ne felejtsük az ajtót! Jó, ha van valami pici állandóan nyitva tartható ablakocska valahol, de persze komoly fagyoknál be kell csukni, sőt, ha tartósan nagy a fagy, akkor az ajtó körüli résznél, ha nem tökéletes a szigetelés, vagy fém ajtó van, akkor nem árt valami pokrócfélével védekezni. Főleg a hideg földön álló gyökereket kell védeni, erre a célra nagyon jó lehet egy hungarocell vagy fa tábla (a kicsiknek feltétlen, ha hideg a padló), vagy esetleg be lehet bugyolálni a cserepeket valami pokrócba.  Sokaknak van „macskabejáratuk” a pincébe, szellőzéshez ez is jó, de nagy hideg esetén ne álljon a közelében növény.
A hideg garázsban tartott növények is jól érzik magukat, lehetőleg az ajtótól távol helyezzük el őket, de nem árt nekik annyi hideg, amennyi a kocsi ki és beállásából beáramlik. A kipufogógáz sem árt nekik, mire becsukódik az ajtó, addigra nagyjából ki is szellőzik és a levegőcsere inkább hasznukra van.
Locsolni a növényeket főleg nagyságuk és a teleltetési helyük függvényében kell, vagyis minél nagyobb a leander, annál ritkábban. Ez leginkább tapasztalat útján dönthető el. Vannak, akik párás pincékben egész télen nem locsolják őket, vannak akik csak egyszer, karácsony körül. És vannak, akik bizonyos rendszerességgel, főleg tapasztalatok alapján. A legnagyobbakat szárazabb helyeken is elegendő havonta, a közepeseket három hetente, a kicsiket és a nyári gyökereztetéseket kéthetente, akár hetente. Kicsi cserépben természetesen hamarabb kiszáradnak és kárba vész a szaporítási munkánk. Elegendő lehet a kicsi cserepek alatt megtölteni az alátétet, de azoknál is figyeljünk, hogy a következő locsolásnál már száraz legyen a földjük, vagyis ne tocsogjanak állandóan vízben. Sokan nem merik hidegben teleltetni a kicsiket, pedig lehet, sőt, a kártevők miatt feltétlen jobb, csak ne felejtkezzünk el róluk! 
Bár a pincék hőmérséklete nagyjából állandó, esetleg a nagy hidegtől lehet kicsit félni, főleg nyílászárók mellett, de előfordulhat olyan tartósan meleg időszak már február táján, amikor kicsit több locsolás is szükséges lehet. További fontos szempont, hogy száraz, avagy nedves pincénk van, mert az utóbbi esetben komoly veszélye van a gombásodásnak, sőt, akár penészedés, rothadás is előfordulhat, de ez sem törvényszerű.
Hideg pincei körülményeknek között az az egy hátrányuk lehet, hogy igazán mély álmot alszanak a növények, ezért talán a kihordás utáni fejlődésük nem indul be olyan gyorsan, de hamar utolérik a többieket.
Világos, de fűtetlen pince, mosókonyha, folyosó, egyéb hasonló:
Nagyjából olyan gondozást igényelnek, mint az előző körülményeknél, de valamivel többet kell öntözni. Világosban nem annyira mély a növény álma, tavasszal elkezdhet hajtani, ami nem túl jó, mert gyenge hajtásokat fog hozni, ezt a mérsékelt locsolással némiképp visszafoghatjuk. Időnként szellőztessünk, kártevőkre jobban figyeljünk. A nap lehetőleg ne süsse őket az ablakon át.

A legfontosabb, hogy kitapasztaljuk az igényeket, és figyeljünk télen is a leandereinkre!

Fűtetlen télikert, veranda, erősen megvilágított folyosó, egyéb hasonló:
Gyakori vélemény, hogy az ilyen körülmények a legkedvezőbbek a teleltetéshez. Hasonló helyzetben vannak itt, mint a téli mediterrán vidékeken. Éjszaka megfelelően hideg van, az élősködők nem szaporodnak erősen, napközben viszont kellemesen felmelegszik a hőmérséklet. Tavaszodván korábban megindulhat a bimbóképződés, így némi előnnyel indul a növény a virágzásnál. Nem túl jó azonban, ha ez a növekedés virágzásig jut, mert akármilyen napos a hely, a leandervirágoknak szabad levegőn ajánlatos kifejlődni!. A levélzetnek biztos jót tesz a folyamatos világosság, de kihordásnál a friss hajtások könnyen fagykárt szenvedhetnek. Nagyobb növényeknél kéthetente ajánlatos a locsolás, a kisebbeknél arányosan gyakrabban. A szellőztetés is legyen több.

Enyhén fűtött lépcsőház, pince, kamra, egyéb hasonló:
15 fok feletti átlaghőmérsékletnél bizony már nagyon oda kell figyelni a kártevők megjelenésére, mert pajzstetvek, levéltetvek, atkák állandó támadásának lehetünk kitéve. A permetezés ilyen zárt körülmények között majdnem lehetetlen, ezért talán a behozatal előtti permetezés legyen nagyon alapos. Odafigyeléssel már a kezdeti szakaszban manuálisan eltávolíthatók a kártevők, így talán átvészeljük a telet.
A növény általános állapotának sem tesz jót az ilyen teleltetés, hiszen nem tud egyáltalán pihenni, ami a következő évi bőséges virágzáshoz igencsak fontos lenne. A levelek sem lesznek szépek, mert folyamatosan fejlődnek, de a viszonylag kevés fény és a levegőtlenség miatt kicsik és fakók lesznek. Természetesen bimbók is fejlődnek, sokszor a virágzás is elindul. Azért nagyon ne essünk kétségbe, ha végre kivihetjük őket a szabadba, akkor pár hét alatt javulhat az állapotuk. Ha esetleg nagyon elkeserítő lenne a helyzet, megoldás lehet az is, hogy valamikor februárban metsszük meg őket, kihajtva ugyan halványak és gyengécskék lesznek az új hajtások, de ne aggódjunk, mert idővel meg fognak zöldülni, virágba fognak borulni, csak az a baj, hogy jön a következő tél…

Fűtött télikert, fóliasátor:
Magoncoknak, friss hajtásoknak, kicsi növényeknek hasznos lehet, ezek még nem terveznek virágozni, nem fontos annyira a pihentetés számukra, de a kártevők miatt különösen veszélyeztetve vannak.
Nagyobb leanderrel bizonyára nem érdemes a helyet foglalni ilyen értékes helyiségben, hacsak az a télikert nem a gyönyörködtetésünkre szolgál, hiszen itt folyamatos virágzásban is részünk lehet. Bár a leandereknek sokkal inkább száraz körülményekre van szükségük, így a télikert magas páratartalma nem valószínű, hogy jót tesz a virágzásnak. Aztán hogy mennyi ideig lehet így, pihentetés nélkül szép a leander, azt nem tudom, sajnos ilyen irányú tapasztalattal rendelkezőket nem találtam. A kártevők ugyancsak könnyen szaporodnak, talán csak az atkáknak nem kedvez a párás levegő. Locsolni a magas páratartalom miatt valószínűleg nem kell nagyon sokat. A szellőztetés ilyen körülmények között nehézkes lehet, mert az átmelegedett növényekre nem engedhetjük rá a friss, hideg levegőt.

Sötét, 15 foknál melegebb helyiség:
Ha csak ilyen áll rendelkezésünkre, akkor inkább mondjunk le a leander tartásról, vagy készüljünk fel a legrosszabbakra. De persze nagyon nagy odafigyeléssel még ez a probléma is átvészelhető. Gyakori locsolás nem ajánlatos, minél kevésbé igyekezzen szegény növény fejlődni. A kártevők elszaporodása hatalmas méreteket ölthet, ilyenkor talán a levéltetvek okozzák az ágvégeken a legnagyobb károkat. A levelek megfakulnak, megsárgulnak. Sajnos gyakorta csak metszéssel hozhatjuk rendbe az így teleltetett leanderünket.