Ma már nem okozhat különösebb gondot a leanderek beszerzése, hiszen országszerte kertészeti és nem feltétlen kertészeti nagyáruházakban, nagy kertészetekben, kisebb kertészeti üzletekben vásárolhatunk, vannak különleges mediterrán növényekkel foglalkozó magánkertészetek, de még a csomagküldő szolgálatok ajánlataiban is megtalálhatóak a legkülönbözőbb színekben, méretekben és árakban. A „multik” versenyének köszönhetően eléggé változó árakat találhatunk, ezért nem árt körülnézni ilyen megfontolásból is.
Aztán vannak nagy kiárusítások, akciók, főleg a szezon vége felé, ezt is meg kell gondolni, tavasszal sokkal drágábbak, viszont egész nyáron gyönyörködtetnek, ősszel olcsóbb, de gondoskodni kell az első teleltetésről.
Időnként vannak nagy kiállítások, igaz, többnyire tavasszal, amikor még nehéz virágzó leandert találni. De piacokon is vásárolhatunk leandert, ott is nagy a kínálat, alkalmanként valódi kincsekre lelhetünk, ráadásul ott jóval alacsonyabbak az árak és nem ér minket meglepetés a későbbiekben, mert általában a mienkhez hasonló körülmények között nőttek fel. Az áruházakban és kertészetekben vásárolt, addig üvegházban nevelt leanderek többsége törpésítő és egyéb szerekkel kezelten erősen felturbózva kerül a boltba, így kisebb a terjedelmük, rövidebbek az ágaik, ezért jobban is mutatnak a viszonylag kisebb, de bőven virágzó növények. Számítanunk kell azonban arra, hogy ez a törpésítő hatás általában nem végleges, a következő nyáron már hosszabb ágakkal, nagyobb levelekkel és ezáltal kevesebbnek látszó virágzattal kerülünk szembe. A különlegességekre vadászók részére azonban található, ha nehezen is, az üzletekben egy talán véglegesen törpésített fajta, melyet erkélyekre, teraszokra fejleszthettek ki, egy dán cég híres zeneszerzőkről elnevezett leandercsaládja, melynél már harminc centis méretben is komoly virágzásban gyönyörködhetünk. Különlegességét a szokottnál jóval magasabb ára is sejteti, azt azonban, hogy idővel kinövi e magát, még nem volt időnk megtapasztalni.
De bárhol is vásárolunk, legyünk óvatosak, sok kellemetlenségtől megóvhatjuk magunkat, ha alaposan megnézzük a kiválasztott növényt, azon is leginkább a levelek fonákját, mert többnyire ott bújnak meg a nem kívánt kártevők. Persze ha elég rutinunk van, akkor kártevővel is hazavihetjük a nagyon tetsző növényt és amíg rendbe nem tesszük, addig elkülönítve tartjuk. A legveszélyesebbnek látszó kártétel az atkáé, pont azért, mert nem nagyon látszik és könnyen megfertőzheti az egész otthoni állományt. Olykor végzetes betegségben, nevezetesen leanderrákban szenvedő leandereket is kínálnak eladásra, erre is figyeljünk nagyon oda. Attól nem kell nagyon megijedni, ha kicsit formátlan egy alacsony áron kínált növény, majd rendbe szedjük az évek során, sőt, a metszegetéssel új példányokhoz is jutunk. És még valami nagyon fontos, mielőtt sok pénzt áldoznánk rá, gondoljuk át alaposan, hogy miként is tudjuk majd megfelelően teleltetni őket, mert általános vélemény, hogy a sikeres leandertartás legfontosabb eleme a megfelelően hideg teleltetőhely, persze próbálkozhatunk anélkül is, de sokkal több problémánk adódik majd, sokkal nehezebb lesz igazán szép leandereket nevelnünk. Persze erre is igyekszünk majd megoldásokkal szolgálni.
De egy-egy új szín beszerzési forrása a hajtásgyűjtés is lehet, ez a legolcsóbb, csak néhány év türelem és némi odafigyelés kell a későbbi biztos eredményhez. A közvetlen cserebere persze a legeredményesebb, de a postán küldött hajtások is sikeresen célt érhetnek un. buborékos borítékban, száruk nedves papírtörlőben, majd, hogy át ne ázzon a boríték, fóliába csavartan és „elsőbbséggel” jelzéssel feladva. Nagyobb mennyiségnél persze nagyobb csomagban is küldhetők.
Az ismerősök, vagy akár ismeretlenek közti csereberén túl még elég gyakori a nyaralásból hozott emlékek gyökereztetése, hiszen mindenkit rabul ejtenek a mediterrán vidékek csodái. De még ha van is hasonló színűnk otthon, az azért mégiscsak más, az így szerzett leander egy örök emlék, egy visszatérő hangulat. Persze az ilyen gyűjtést a nyaralás végére jó időzíteni, két, esetleg három napig elvannak a hajtáskák egy nylonzacskóban, szárukon körültekert nedves papírzsebkendővel, de azért olykor-olykor nem árt kicsit szellőztetni őket. Bár az anyanövényben nem teszünk kárt, sőt, a metszéssel elágazásra serkentjük, de azért kezeljük diszkréten az akciót, néhol akár a határőrök is beleköthetnek a dologba. Talán ha van rá mód, akkor egy magtok hazahozása is megteszi, igaz, akkor még több türelemre lesz majd szükség, amíg virágokban gyönyörködhetünk, de bizonyosan nagyon kedves emlékek lesznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
