Aki leander tartásba kezd, annak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy többféle kártevőtől is meg kell óvnunk növényeinket. Általában nem szívesen permetezünk különböző mérgekkel, de sajnos az úgynevezett biotermékek nem sok eredménnyel pusztítják a kártevők állományát. Kezdeti stádiumban azonban sikerrel harcolhatunk ellenük különböző manuális módszerekkel. A következőkben felsoroljuk az ismert kártevőket, bemutatjuk kártételüket és tanácsokat adunk távoltartásukra, elpusztításukra.

Néhány mondat bevezetőként a permetezőszerek milyenségéről:

A permetezőszerek többféle csoportba tartoznak, ezek komolyabb megismerésére az internet használatával lehetőség van. Én itt csak olyan alapvető dologról szólnék, hogy vannak felszívódó és kontakt szerek, ezen tulajdonságuk általában fel van tüntetve a csomagoláson.

Az előbbi hatása a növénybe felszívódás után hat, különböző, de mindenképpen több hetes időtartalmakra fejtik ki hatásukat. Köztük kiemelkedő hatásúnak ismertük meg az Actarát pajzs és levéltetvek ellen, a Nissorunt atkák ellen. További fontos tulajdonsága ezen szereknek, hogy nem kell a szert a növény minden porcikájára kijuttatni, mert a növény nedveivel mindenhová eljutnak, továbbá viszonylag hamar felszívódnak, így nem kell aggódni az esetlegesen várható csapadék miatt. Ezen szerek hatása főként megelőzés céljából fontos, de az Actara, amit belocsolással is használhatunk, a már létező, de nem látható populációval is nagy sikerrel veszi fel a küzdelmet. Sajnos hamarsan nem lesz szabadforgalmú, úgyhogy aki tud, szerezzen be jó nagy mennyiséget(2013.10.02)

A kontakt szerek közvetlenül a kártevőre hatnak, vagyis a levelek aljára, tetejére, sőt az ágrendszerre is célszerű kijuttatni, ami jelentősebb állomány esetében elég nehézkes. Hosszabb ideig hatnak, de az eső bizony lemossa a szert.

Vannak még úgynevezett lemosó permetezések, amiket kora tavasszal szoktak használni, hogy a téli időszakban az ágak, törzs repedéseiben megbúvó kártevők petéinek kikelését megakadályozzák. Elsősorban lombtalan növényeknél használják, hiszen olajtartalmuk miatt perzselő, égető hatása lehet a levélzetre, bár, megfelelő higításban később is használják zöldségeknél, gyümölcsöknél. Örökzöldeknél azonban nem szokták használni, így leanderekre sem ajánlatos.

Sokféle lehetőség van a kártevők elleni küzdelemben, egyre nagyobb teret hódítanak a környezet kímélő megoldások, több, kevesebb sikerrel. Kezdeti stádiumban azonban sikerrel harcolhatunk ellenük különböző manuális módszerekkel. Ezen lehetőségek alkalmazásának talán az állomány mérete is határt szab, hiszen néhány tőnél egyszerűbb a kisérletezés, nem olyan nagy gond, ha netán nem vált be a kíméletes módszer. Ezen túl sajnos olyan sokféle kártevő van, a levéltetvek ellen például sikerrel vehetjük fel fokhagymákkal, nikotinos belocsolással és hasonló "népi" módszerekkel a harcot, de ott vannak a pajzstetvek, és főleg az atkák. Igaz, pont az atkák ellen eredményesen lehet küzdeni a lombozat kitartó locsolásával, dehát ez a nyári virágzáskor, amikor igazán nagy veszélye van az atkajárásnak, nem célravezető, hiszen a leanderek virágait locsolni nem ajánlatos, nagyon érzékenyek a vízre.

Jó megoldás az olyan komplett szerek használata, mint az alant ismertetett Celaflor, még új a szer, komoly tapasztalat nem áll mögötte, de őszre bizonnyal lesznek "bizonyítékok".

CELAFLOR:

Azonnali kiszórásra kész, teljes körű hatás a kártevők ellen, mint például a levéltetű, kabóca, lisztlepke, pajzstetű, molytetű, valamint az ormányos- és levélbogarak, takácsatka, molylepke. A hozzáadott növénybarát olaj növeli a peteölő hatást. Használható szobanövényekhez, irodában, balkonnövényekhez, melegházakban és a szabadban. A méhekre nem veszélyes. Kontakt szer, fontos, hogy a kártevőt érje a permet!

Bár a benne lévő olaj miatt kétségeim vannak esetleges levélégés miatt, ezért óvatosságot ajánlok, talán a használata után pár napig nem kellene a növényt tűző napon tartani.

PAJZSTETVEK

Ez a kártevő a leggyakoribb és legrégibb ellenfél, kevés olyan leanderes van, aki ne találkozott volna velük. Többféle létezik belőlük, de talán a leggyakrabban előforduló fajta az un. teknős pajzstetű. Létezik egy kifejezetten leanderre szakosodott oleander pajzstetű is, gyakori a kaliforniai pajzstetű, de néha találkozhatunk gyapjas pajzstetűvel is. Általában ivarosan szaporodnak, de vannak, amelyek szűznemzéssel. Lényegében mindegy, hogy melyik fajtával állunk szemben, a védekezés ellenük ugyanolyan.

A pajzstetvek többnyire a levelek alján helyezkednek el, leginkább a főér közelében, ott, ahol a legtöbb a nedvesség. Szipókájukkal a növény testnedveit szívják egész életük folyamán.

A nőstény a petéit egy pajzs szerű képződmény alatt rakja le, mely őt is védi, és itt növekednek a kis tetvek is. Miután megnőttek és kibújtak a pajzs alól pár napig még tudnak mozogni. Párzás után a kis nőstények megtalálva helyüket letelepednek, levedlik végtagjaikat és a háti mirigyeikből viaszos pajzsot építenek maguk fölé, majd ők is lerakják petéiket. A hímeket lárvakorukban viaszos pajzs veszi körül, kifejlődve ebből kimásznak, néhány napig élő, két szárnnyal repülésre képes, szájszerv nélküli lények lesznek.

Itt az oleander pajzstetű kártétele látható, a hímek által elhagyott burkokkal.

A gyapjas pajzstetű viaszos pajzsa fehér, esetleg vattaszerű, de ilyen nagyon ritkán van a leandereken.

A pajzstetvek kedvező körülmények között nagyon gyorsan szaporodnak, leginkább a meleg, levegőtlen helyeken. A leanderek eléggé ellenállóak, de azért néha akkora terhelésnek vannak általuk kitéve, hogy elpusztulnak. Ilyesmi leginkább a meleg, világos helyen teleltetett leanderekkel fordulhat elő.

A pajzstetvek másik veszélyforrása a vírusterjesztés.

Védekezés a pajzstetvek ellen:

De nem feltétlen kell mindjárt a permetezőt elővenni! Ha nem olyan nagy a növényünk, akkor manuális módszerekkel is eltávolíthatjuk ezeket a kártevőket, hiszen nem nagyon mozognak. Többféle módszer lehetséges, de mert a pajzstetvek erősen tapadnak a levelek aljára, ezért nem könnyű a munkánk. Van aki fogkefét vagy szivacsot használ a lekaparásukhoz, ami bizony elég macerás.

Egyszerűbbnek látszik fogni egy vödör tiszta vizet (de tehetünk bele lemosószappant, káliszappant, van, aki aloe verás  tusfürdőt ajánlott, ettől szép fényes lesz a levél). A lényeg az, hogy húzzunk a kezünkre egy ráfeszülő kötött kesztyűt, majd a vizes kesztyűs ujjainkat a tövénél megfogott levélen húzzuk végig. Ezt többször ismételhetjük, közben mindig öblítsük le a kesztyűs ujjainkat. Legyünk különös tekintettel a középső levélerek mélyedésére, ahol akár a körmünk élét is használhatjuk (persze nem okoz kárt a kesztyűn keresztül), mert ott telepednek meg leginkább a parányi, talán még szabad szemmel nem is látható kis pajzstetvek. Ennek a módszernek az is az előnye, hogy nem csak a levelek aljáról a tetveket, de a tetejéről a port is letakarítjuk és szép, tiszta leanderünk lesz.

Fokhagyma, csalán lé, dohánylé meg egyéb bio szerek  nem tartósan hatásosak a rendkívül szívós pajzstetvek ellen.

Lehet a boltokban kapni olajos permetezőszereket, mint a Vektafid, vannak tavaszi olajos lemosó permetek, mint az Agrol. Az olaj elzárja a tetveket a levegőtől és elpusztulnak, mivel mérget nem tartalmaznak, ez is bio módszernek számít. Én egyszer használtam, de többször nem fogom, félek, hogy nincs jó hatással a virágzásra.

Ha már permeteznünk kell, akkor a leggyakoribb és legkönnyebbnek látszó megoldás a felszívódó szerekkel történő permetezés. Ezek közül most a legalkalmasabbnak az Actara 25 WG nevű permetező szer látszik szakértők és tapasztalatszerzők ajánlásai szerint ( három permetezésnél többször nem ajánlják a rezisztencia kialakulása miatt). A termék nagy előnye, hogy belocsolva zárt térben is használható (10 liter vízbe egy zacskó, vagyis 4 gramm Actara, de van olyan vélemény is, hogy 5 liter vízbe tegyünk egy zacskónyi anyagot, nincs rá előírás, a tájékoztatóján sem a pajzstetvek, sem a belocsolhatóságuk nem szerepel, de a tapasztalat tökéletes bizonyíték), így ha az őszi permetezés nem volt elegendő, akkor a teleltető helyen is alkalmazhatjuk, ráadásul akinek nincs permetező felszerelése, az is sikerrel járhat! A Chess 50 WG és a Basudin 600 EV is felszívódó szerek, régebben leginkább a Bi 58-at használtuk, de nem tuti sikerrel, meg aztán csak engedéllyel szerezhető be. A szakirodalom még megemlíti a Mospilan 20 Sp nevű szert, melyet ugyancsak alkalmazhatunk öntözővízbe téve is, de permetezés esetén a nagyobb eredményességért Nonitot (tapadásfokozót) is ajánlatos hozzá keverni, és 10, 14 nap múlva ismételni.

KOROMPENÉSZ:

A pajzstetvek másodlagos kártétele, hogy az ürülékükből létrejött édes mézharmat rácsurog a levelekre, majd ezen a ragacsos anyagon megtelepednek a korompenész gombái.  Ez végeredményben látszatra olyan, mint egy vastag, ragadós porréteg. Ettől a rétegtől nem tud a levél lélegezni és elszárad. Súlyosabb fertőzésnél le kell vágni a leveleket, vagy esetleg az ágakat. A korompenész létrejöttét a tetvek elpusztításával kell megakadályozni, ha nincsenek tetvek, nincsen korompenész sem. De ha mégis találkozunk vele, akkor a tetvek likvidálása után mossuk le alaposan a leveleket, amíg még érdemes.

A mézharmatra rájárhatnak a hangyák is, amiknek ez az édes anyag a kedvenc eledelük. A hangyák valósággal gondozzák a tetveket a táplálék reményében, sőt, masszírozzák ki belőlük az édes nedveket, minek következtében a tetvek még több nedvet szívnak ki a levélből.

LEVÉLTETVEK

A levéltetvek ugyancsak régi és állandó ismerőseink. Nagyon sok fajtájuk van, azt mondják, minden növénynek meg van a maga levéltetű fajtája. A leandereken a fekete és a zöld, de manapság leggyakrabban a narancssárga színű levéltetvek szeretnek megtelepedni. Sajnos valami okból nem tudom az elveszett képeket pótolni, de gondolom a levéltetveket mindenki felismeri, sajnos elég gyakori vendég kertészkedő körökben.

Tavasszal a szárnyakkal rendelkező áttelelő tetvek útnak indulnak, hogy megtelepedjenek a növényeinken. A petéikből szárnyatlan egyedek kelnek ki, amelyek aztán a levelek nedveit szívogatva táplálkoznak, ezzel természetesen korcsosítva azokat. A nőstények többnyire szűznemzéssel hozzák létre utódaikat, a nőstényben lévő petében is már ott van az új pete. Telepekben élnek, általában a levelek alján, de azért nem nehéz őket észrevenni az ágak végein. Eléggé megkönnyítik a helyzetünket azzal, hogy szinte mindig a legfrissebb leveleken élősködnek, így ha gyakorta megszemléljük a növényeinket, akkor még idejében észlelhetjük őket és hamar tehetünk ellenük. Szerencsére a leandereken nem telepszenek meg nehezen elpusztítható fajok. Kedvenc helyük még a magtok, bizonyára abban sok nedvesség van.

A levéltetvek is választanak ki mézharmatot, melyben ugyancsak megtelepednek a korompenész gombák, megoldás a fentiek szerint.

A levéltetvek a vírushordozásban is komoly szerepet játszanak, szipókájukkal átvihetik a vírusokat (leanderrák) az egészséges növényre. 

Védekezés a levéltetvek ellen: 

Csak komolyabb fertőzöttség esetén szaladjunk permetezőszerekért, mert a levéltetveket könnyedén letörölhetjük akár egy papírzsebkendővel. Persze óvatosnak kell lennünk, hogy ne sérüljenek a csúcshajtások, esetleg a bimbók. A levéltetvek nagyon szeretnek a magtokokon letelepedni, ezért ha meghagyjuk azokat, akkor figyeljünk rájuk ilyen okból is.

A leander levéltetvei általában nem annyira szívósak, ellenük akár bio szerekkel is védekezhetünk hatékonyan. Ilyenek az olajos permetezőszerek, mint a Bio-sect, a Biola vagy a Vektafid, de nem igazán tűnik jó megoldásnak az olajos permetezőszer a leanderekre, égetheti az örökzöld leveleket és a virágzást is gátolhatja!

 A csalánlé meglehetősen büdös és a virágoknak ugyancsak nem válik javára.

De nagyon sok egyéb permetezőszer közül válogathatunk, nem túl nagy fertőzöttség esetén a nem felszívódó Chinetrin 25 EC, Decis 2,5 EC, Zolone is megfelelő, nagyobb kártételnél felszívódó szereket, mint a Chess 50 WG, az Actara 25 WG melyek belocsolással is alkalmazhatóak (keverésük olyan arányú, mint a permetezésnél).

Természetesen flakonokban is kapható srayként levéltetveket irtó anyag. Bálint gazda honlapján nagyon dicséri a Decis WST tablettában forgalmazott terméket.

A rezisztencia kialakulása miatt jó, ha váltogatjuk időnként a szereket.

TAKÁCSATKÁK: 

A legkevésbé ismert és legkevésbé észrevehető kártevő, de mégis leggyakoribb kártevői a leandereknek. Igazán nagy kárt azonban csak akkor okozhat nekünk, ha nem ismerjük fel a jelenlétét és nem cselekszünk időben. Ha gyakorta végignézünk a leandereinken, akkor bizonyára feltűnik, ha a legfrissebb, legzöldebb leveleken nagyon apró, tűhegynyi fehér pöttyöket látunk, és ha tudjuk, hogy ezek a pöttyök az atkák szívogatásának a nyomai, akkor nem lesz nagy baj.

A takácsatkák parányi, kb. fél mm-es, piros, pókszerű, viszonylag gyorsan mozgó lények, jelenlétükről úgy is meggyőződhetünk, ha az újjunkat véghúzzuk a levelek fonákán, és piros csíkok maradnak a levélen. Repülni nem tudnak, a szél, a madarak, a rovarok terjesztik őket, de egyik ágról a másikra átmásznak. A nőstények védett helyen áttelelnek, fagymentes körülmények között szaporodnak is, ezért nagyon fontos a teleltetés előtti kiírtásuk.

A legfrissebb levelek alján tevékenykednek, szájszervükkel átszúrják annak bőrszövetét, szívogatják nedveit és mérgezett nyálukkal is károsítanak. A levélszövetben megbomlik az egyensúly, a sejtek kiszáradnak. Ezek a levelek aztán már nem vesznek részt az anyagcserében, így a hajtáscsúcsra sem jutnak el a szükséges anyagok, a fejlődés leáll, a levelek, a virágok nem nőnek tovább. Kezdetben csak az említett pontocskák mutatnak jelenlétükre, de idővel az egész levél elszürkül, fénytelenné, élettelenné válik, melyet ha ebben az állapotban még meg is tudunk szabadítani az atkáktól, de a levelek sosem nyerik vissza szép zöld színüket. Ha már csak akkor figyelünk fel rájuk, amikor a hajtáscsúcsokat pókhálószerű anyag fonja be, akkor már komoly fertőzéssel állunk szemben és sajnos legtöbbször csak az amputálás használ.

Védekezés a takácsatkák ellen: 

A megelőzés a legfontosabb tennivalónk, ami azért nehéz, mert a leandereknek meleg, száraz helyre van szükségük, és sajnos az atkák is pont az ilyen körülményeket szeretik, meleg fal előtt, eresz védelmében lévő leandereken telepszenek meg legszívesebben. Ha a leandereinket  térben tartjuk, meleg falaktól távol, ott, ahol körbejárja őket a levegő, akkor nem kell nagy veszélytől tartanunk. Hűvös, nedves nyarakon nem nagyon kell számolni az atkákkal, de akkor sajnos virágok sincsenek.

A minimális kártétel is figyelmeztet arra, hogy leanderünkön megtelepedett a takácsatka, ezért a korábban írtakkal ellentétben nem tűnik elegendőnek a ertőzött levelek eltávolítása, hanem azonnal tennünk kell a kártevők ellen. A kisebb növényeket fejjel lefelé egy vödör vízbe márthatjuk, kezünkkel alaposan igyekezzünk megtisztítani a növényt, a leveleket, szárakat egyaránt. Valamivel nagyobb kártételnél, ha éppen nem virágzik a leander, akkor naponta néhányszor slaggal meglocsolhatjuk a leveleket, különös tekintettel az aljukra. Ha jól és kitartóan kezeljük vízzel, akkor nem kell permetezni, mert akkor nem lesz rajta kifejlett atka. A petéket sajnos nem lehet írtani permettel (kivéve Nissuron), de esélyes, hogy lemosni le lehet őket is. A leandernek elég redős az alja, és a nagyon pici peték megbújhatnak, ezért fontos többször mosni, naponta. 6-7 napig legalább kell ezt csinálnunk, mert annyi idő alatt fejlődik ki a petéből az atka, ha netán valami mégis maradna a levélen.

Mivel a virágzó leanderek lombját nem tanácsos locsolgatni, hát a legfontosabb, amit tehetünk, az az, hogy nagyon figyelünk rájuk!

Legtöbbször azonban sajnos vegyszerekhez kell nyúlni, de nem akármilyenekhez, mert az atkáknak speciális irtószerre van szükségük. Enyhébb mérgek a

Caskade 5 EC, és a Sanmite 20 WP , utóbbit kétszer kell használni az útmutatás szerint. Mivel nem felszívódó szer, ezért bizony nagyon alaposan kell vele permetezni, mert csak közvetlenül öli az atkákat. És hátránya, hogy csúnya fehér foltok maradnak a leandereink levelein, de erre is van megoldás, ha Nonit nevű tapadásfokozót teszünk a már kész permetlébe, akkor lényegesen kevésbé csúfítja a leveleket és a hatás is fokozott. Újabb, és jó tapasztalatokkal ajánlott szerek az Envidor és a Zoom, utóbbi kis kiszerelésben kapható, nem hagy nyomot a növényen.

Létezik egy Vertimec nevű felszívódó permetezőszer, elég drága, ráadásul csak engedéllyel szerezhető be, de igencsak hatásos.

De jó hír, hogy az atkafertőzés megelőzhető, ha tavasszal, és a nyár folyamán még egyszer Nissuron WP-vel permetezzük meg a még atkamentes leandereket! Ha olyan helyen teleltetünk, ahol veszélye lehet az atkafertőzésnek, akkor teleltetés előtt is szükséges lehet ez a két permetezés.

Mostanában lett közismert a Compo cég által forgalmazott Axoris Insekten-frei AF, amit 750 ml-es kiszerelésben pumpás flakonban árulnak, sajnos igen drágán, 2500.- ft körül üzlettől függően. Vigyázzunk, mert van por alakban is ilyen nevű szer, ami tán 10 literre lenne elég, de sajnos abban nincs benne az Abamektin, így atkák ellen nem hatásos. Jelenlegi ismeretünk szerint csak ilyen drágán lehet hozzájutni, de tény, hogy hatásos. Ám spórolni vele nem nagyon érdemes, mert ha csak a csúcsot permetezzük, akkor bizony lejjebbről vagy a szár repedéseiből idővel ismét fertőzött lesz a növényünk:-(

És egy érdekes, de azért nem bizonyított tapasztalat, hogy a nyár folyamán rendszeresen Wuxallal permetezett leanderlevélzetet elkerülik az atkák! Mindenesetre próbálkozni érdemes, mert legalább szép zöldek és erősek lesznek a levelek! De a tavaszi Nissuron bevetése és a Wuxálos permetezés együttesen eséllyel veszi fel a harcot az atkák ellen!

ÜVEGHÁZI MOLYTETVEK (LISZTECSKÉK) 

Nem túl gyakori kártevőjük a leandereknek, de azért előfordulnak.

Kb. 1 mm-es fehér pici lepkék, melyek ugyanolyan körülményeket szeretnek, mint a takácsatkák, a fal melletti meleg zugokban élő növényeket nedveit szívják.

A legnagyobb probléma velük az, hogy 4 lárvastádiumon mennek keresztül, melynek a 4. fokozatában viaszos burok veszi őket körül és gyakorlatilag elpusztíthatatlanok.

Védekezés az üvegházi molytetvek ellen: 

Más növényeken nagyon nagy kárt tudnak tenni, de a leanderre nem annyira veszélyesek. A molytetvek petéiket a sima leander leveleken nem tudják olyan biztonsággal megőrizni, ha meglátjuk a repkedő molytetveket, akkor keressük meg a petéket a levelek alján, melyek könnyedén letörölhetők. A növényt átmenetileg tegyük huzatosabb helyre, így aztán a kifejlett szárnyas molytetvek többnyire új növényt keresnek maguknak (Ami azért nem túl jó, mert kedvenceik a hibiszkusz, a sétányrózsa és a fukszia). Ha mégis elszaporodnának azért nagyon nehéz elbánni velük, mert folyamatosan, három naponta kell őket permeteznünk, hogy az újabban kikeltek is elpusztuljanak. Ráadásul a legtöbb növényvédő szerre már rezisztensek. Az újabban ajánlottak felszívódó szerek, mint az Actara 25 WP, Mospilan 20 SP vagy kontakt szerként a Talstar 10 EC.

Az üvegházi molytetvek is választanak ki mézharmatot, amelyen megtelepedhet a korompenész. 

A fentieket 2006-ban írtam, de a 2007-es tapasztalataim nagyon kellemetlenek voltak. Eleinte nem vettem komolyan a molytetvek megjelenését, amikor meg már felfigyeltem,, akkor késő volt, nem tudtam tőlük megszabadulni tőlük egész nyáron. Nem látszik olyan nagyon a kártétele, csak a levelek alján dorbézolnak, de a szívogatások és a rengeteg (majdnem hiábavaló) permetezés miatt meglehetősen romlott a leandereim állapota. Igazándiból a gyógymódot sem tudtam megtalálni, mert valószínűleg csak a hűvös idő bejövetele miatt vonultak vissza. Most már csak az a kérdés, hogy átteleltek-e a peték, mindenesetre mielőtt kitavaszodik belocsolom alaposan őket Actarával, hátha segít. Szóval vigyázzatok, nem szabad félvállról kezelni a dolgot! 

Ez már 2008-as beírás: sajnos átteleltek a peték és semmit nem ért a tavaszi Atcarás belocsolás. Ezen a nyáron is folyamatosan kellett velük küzdeni, hetente permeteztem. Most ősszel egyenként vettem kezelésbe a növényeket és kesztyűs kézzel lehúzogattam a már lehúzogatható petéket. Gondolom vannak lehúzhatatlanul aprók is, úgyhogy tavasszal résen kell ismét lenni. Szóval nem könnyű a helyzet, vigyázzatok!

2010 volt a megszabadulás ideje, vagyis 3 évig küzdöttem velük. Igazándiból mindent megtettem az ügy érdekében, őszi lemosás levelenként, permetezések, mégis azt hiszem, hogy csak a tavaszi (és aztán a nyári, őszi) rengeteg esőnek köszönhetem, hogy 99 %-ban javult a helyzet. Az ablak előttieken láttam azért néhány pici egyedet, igyekszem már nem félvállról kezelni őket!

LEANDERRÁK: 

A leanderrák egy baktérium (Pseudomonas) okozta betegség. Fontos, hogy könnyen felismerjük a beteg növényeket: kerek, sárgásszélű, kidudorodó göbök a leveleken, a szárakon burjánzás, kéregpattogzás, torz virágok, torz magtokok...

Általános vélemény, hogy meggyógyítani nem lehet, bár egy szakjelentés szerint réztartalmú gombaölővel és nagy kitartással talán szinten tartható. A megelőzés a legfontosabb, de erre is csak annyi lehetőségünk van, hogy a vásárlásra kinézett növényt alaposan szemléljük meg, és csak ha biztosan egészségesnek látszik, akkor vigyük haza. Nagy veszélyforrás lehet még a külföldről hazahozott hajtásokban, mert bizony a városi parkokban eléggé elhanyagoltak és fertőzöttek a leanderek.

A baktériumos fertőzöttség az egész növényben szétterjed, bármikor felütheti valahol a fejét. Régebben azt mondták, hogy azonnal el kell égetni a beteg növényt, mára csak elkülönítést javasolnak, meg azt, hogy semmiképpen ne szaporítsuk az ilyen betegséggel gyanúsított leandereket.

Mivel ez a baktérium a növény nedveivel terjed, ezért a használt metszőollót vagy kést Hypóban áztassuk kb. 1 percig, vagy nyílt lángban tartva fertőtlenítsük. A kezünkkel is átvihetjük a betegséget, ezért azt is fertőtleníteni kell. Az eső is terjesztheti a frissen metszett leandereknél, ezért is nagyon fontos lehet a metszett ágak lekezelése, tapaszolása, mind a beteg növény nedveinek terjesztése, mind az egészséges növény megfertőzésének lehetősége miatt. De megtehetik a baktériumok terjesztését a kártevők is, melyek szipókájukkal érintkeznek a növények nedveivel, tehát ilyen megfontolásból is fontos a kártevők elpusztítása. 

Lehetséges segítség az ezüstkolloid használata, de még kísérletezés alatt van, az eredményről majd beszámolunk. Vannak bíztató tapasztalatok, de majd a nyár folyamán fog kiderülni, nem volt-e elhamarkodott a reménykedés. Egy olvasónk felhívta rá a figyelmünket, hogy a kicsi növénye elpusztult az ezüstkolloid használatától, tehát óvatosan kísérletezzetek.

Egyik topictársunk fedezett fel ilyen kis sérüléseket a növényein, és nem várta meg, hogy esetleg olyanok legyenek, mint amit az alsó képen láthatunk. Nem könnyű rászánni magunkat olyan drasztikus cselekedetre, hogy elpusztítsuk a leandereinket, de együtt élni velük sem könnyű, mert nem igazán tellik örömünk a látványában azzal a gondolattal, hogy megfertőzheti az állományunk többi növényét.

Ez a kép pedig már egy elhanyagolt parkban lehetett lefényképezve valamelyik dél-európai országban.

Arra meg itt is felhívom a figyelmeteket, hogy vásárláskor nézzétek nagyon jól meg a kiválasztandó növényt, ha ilyesfajta hibákat láttok rajta, nehogy megvegyétek!

Sajnos amióta megfogalmaztuk a fenti mondatokat, azóta egyre többen találkoztak állományukban a fertőzéssel, és közülük néhányan úgy döntöttek, hogy felveszik a harcot a betegséggel szemben, nem áldozzák fel kedvenc virágaikat. A beteg részek eltávolításával és a növény általános kondicíójának javításával, esetleg ezüstkolloid vagy gombafertőzések elleni szerekkel permetezve továbbra is örömüket lelik a leandereik gondozásában. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.

Mostanában egyre többen jelzik, hogy a minimálisra sikerült redukálni a rákos betegség tüneteit metszéssel, ezüstkolloid vagy egyéb gombaölő szer permetezésével, jó gondozással. Talán mégsem kell annyira rettegnünk ettől a betegségtől! (2010.06.02)

Új hír:

Idézet a Gazdabolt.hu szakértőjétől: "Sajnos, az utóbbi évtized „slágere” a leánder baktériumos betegsége, ami ellen bizony nagyon nehéz védekezni. Fokozottan oda kell figyelnünk rá, ha külföldi útjainkon „szereztük be” a tetszetős növényekről szedett dugványokkal, hiszen a betegség ott már régen elterjedt. A bimbók helyén fekete színű képződmények, a szár különböző részein rákos, ugyancsak fekete színű sebek láthatóak. A beteg növényt – első sorban a világos színű virágúakat támadja meg – különítsük el a többi leándertől, és rendszeresen permetezzük: hetente Nordox készítménnyel 5-6 alkalommal egymás után. A súlyosan fertőzött növényi részeket természetesen el kell távolítani! Sikeres védekezésről már többen beszámoltak, tehát megéri a fáradságot! " (2010.05.20)

Reméljük, hogy igaz is lesz!

GOMBABETEGSÉG: 

Leandereinket gombabetegség is megtámadhatja hosszabb esőzések után, főleg tavasszal, vagy ősszel, amikor hűvösebb az idő, na meg persze télen, amikor be vannak zárva összezsúfoltan. A leveleken foltok jelennek meg, melyek lassan az egész levelet beborítják, miután azok elsárgulva lehullnak. A gombásod